12/01/2022
Hosszú ideje nem írtam az oldalamra. Nem véletlenül... Azt hiszem, hogy már máshogy gondolkodok témákról, dolgokról, a tudásomról, de legfőképpen önmagamról is.
Az elmúlt időszakban -ami bő egy év volt- rengeteg nem várt lehetőséget kaptam. Nagyobb szervezetfejlesztési projekt, Nemzeti Kiválóság Díjban értékelés, egyetemi tanítás. De mindezek felett állt egy jól-léti fókuszú településfejlesztés módszertani hátterének kidolgozásában való részvételem, amelynek az elejétől fogva részese lehetek. Ezt még leírni is sok, hiszen több szinten zajlottak ezek a folyamatok megállíthatatlanul megcélozva önmagam és a szerepeim megkérdőjelezését és átértékelését. Folyamatosan választás és egyben változás elé állítottak/állítanak, ha fontossági sorrendet kellene létrehoznom közöttük. .. és ezt nagyon nehezen élem/éltem meg. ...mert a képességeim felismerése és az alkotás (értékteremtés) megélése szabadsággal is jár. A szabadsággal való szembesülés pedig az emberiség örökös filozófiai kérdéseit feszegeti. (ahogy nálam is) Ilyen lehet a személyes felelősséggel való szembetekintés és a talajvesztettségtől való félelem is. Hova tartozom? Ki is vagyok én? Ugyanaz vagyok-e még, vagy már teljesen más?
Azt hiszem, hogy az első és legfontosabb, amit tehetek - vagy tehetünk - az a következő idézet ízlelgetése és szem előtt tartása:
"...az fog változni, aki akar változni." (Rudas János)
Azt hiszem, hogy nem véletlenül álmodok-álmodtam többször is arról, hogy rég kialudtnak vélt, romos kemencében parazsat találok, amiből tüzet akarok, és tudok is gyújtani.
Változások előtt állok, változni akarok és változni is fogok. (kép: unsplash.com, Patrick Hendry)