08/09/2026
A nyár utolsó virágai
Ma sokat dolgoztam a kertben. Közeleg a csütörtökre jelzett hidegfront, és vele együtt talán valóban megérkezik az ősz első komolyabb hírnöke is. Addig viszont kihasználom ezt a néhány szép napot, és lassan felkészítem a kertet az évszakváltásra.
Munka közben azonban újra és újra megállok.
Mert a kert nem hagyja, hogy csak dolgozzak benne.
Egy-egy virág, egy zümmögő rovar, a magokkal teli növények vagy a nyár utolsó színei mindig elterelik a figyelmem. A bíbor amaránt hosszú virágfüzérei között apró élet mozog, a napraforgó már magot érlel, a cickafark még mindig kínálja virágait, a tökfélék között ott bújnak az utolsó virágok, a paradicsom még próbálkozik, a bársonyvirág pedig szinte fittyet hány az idő múlására.
És közben már érezni lehet az ősz közeledtét.
Talán éppen ez az egyik legszebb időszak a kertben. Már nincs benne a nyár lendülete, de még nem csendesedett el. Valami éppen átalakul. A növények egy része már a következő nemzedékre készül: magot érlel, visszahúzódik, vagy egyszerűen csak lassan átadja a helyét másoknak.
Mi pedig közben tesszük a dolgunkat: betakarítunk, kaszálunk, rendezünk, takarunk, előkészítünk.
De nem akarok mindent „rendbe tenni”.
Mert a kertben nem minden elszáradt szár hulladék, és nem minden elvirágzott növénynek kell eltűnnie. Ami nekünk már befejezettnek tűnik, az lehet, hogy egy rovarnak még táplálék, egy madárnak mag, a talajnak pedig később szerves anyag.
Ezért az őszi készülődés nálunk inkább átalakulás, mint takarítás.
Lassan elengedjük a nyarat, de nem takarjuk el minden nyomát.
És közben néha megállunk egy pillanatra.
Csak nézzük, mi történik körülöttünk. 🌿
