Patik Réka - angol-magyar fordítás

Patik Réka - angol-magyar fordítás Angol-magyar fordítással, gazdasági szakfordítással foglalkozom. Vállalom magyar szövegek szerkesztését, nyelvi ellenőrzését, „szövegápolását” is.

(scroll down for English)Amikor általános iskolás koromban elkezdtem angolul tanulni, jártam egy tanfolyamra is a helyi ...
03/09/2026

(scroll down for English)
Amikor általános iskolás koromban elkezdtem angolul tanulni, jártam egy tanfolyamra is a helyi művelődési házba. Mindenki akkor akarta elkezdeni az angolt, úgyhogy körülbelül 60-an ültünk egy teremben, felnőttek és diákok vegyesen, és egy fickó magyarázott elöl a táblánál. Az „én” szót angolul, vagyis az „I”-t nagyon furcsán írta. Úgy nézett ki, mintha fordítva írt volna le egy nagy „C”-t. Szolgaian lemásoltam, és azt gondoltam, hogy ez biztosan egy különleges írásjel, amivel én még sosem találkoztam. Évekig így írtam még később is…

Akkor még nem sejthettem, milyen hasznos lesz később az angoltudás. Nemcsak azért, mert abból fogok megélni, hanem azért is, mert így mindenféle hülyeséget elolvashatok a neten angolul, és kipróbálhatom például, hogy milyen a vaníliás jégkrém úgy, ahogy Dua Lipa szereti: olívaolajjal és sóval.
Elárulom: állati finom.
(És mivel egy újabb ételérzékenység- és ételallergia-vizsgálat miatt vissza kellett terhelnem a tejet és a tojást, simán lett is vaníliás jégkrémem, mert bolti vegánt egyébként nem találtam.)

*

When I started English in primary school, I also attended an extracurricular course at the local community centre. Those were the years when everyone wanted to start learning English, so there were about 60 people, both students and adults, in a room, and a guy explained English grammar at the front. He kept writing “I” on the board in a unique way: it looked like a “C” written backwards. I copied him slavishly, and thought that it must have been a special character I had never seen before. I wrote “I” like this for years…

At that time, I had no idea how useful my knowledge of English will become later. Not only because it would be the base of my bread-winning profession, but also as a tool to read all the silly things in English online. That’s how I tried vanilla ice cream the way Dua Lipa likes it: with olive oil and salt.
Let me tell you a secret: it’s brutally delicious.
(And I could have it with regular vanilla ice cream instead of the non-existing store-bought vegan one, because due to a new blood test on food allergies and intolerances, I needed exposure to milk and eggs.)

(scroll down for English)A kreativitás az egyik olyan tulajdonság, amivel mi, fordítók szeretünk felvágni. Mert nagyon k...
27/08/2026

(scroll down for English)
A kreativitás az egyik olyan tulajdonság, amivel mi, fordítók szeretünk felvágni. Mert nagyon kell a munkánkhoz.
De van a kreativitásnak egy hétköznapi, idétlen, izgágán utat kereső formája is. Mint amikor rájössz, hogy a házi csokikészítéshez beszerzett, kanál alakú szilikon öntőformában vizet is fagyaszthatnál, hogy jégkanállal kevergethesd a matcha lattédat. (Spoiler: rettentő gyorsan elolvad a kanál nyaka, és letörik a feje.) Vagy kitalálod, hogy ha egy ing egyik vállát ráhúzod a kocsiban a hátsó ülés fejtámlájára, egy gomblyukat pedig ráakasztasz az ajtó feletti kis akasztóra, akkor egy fejet tartó „függőágy” lesz belőle, és az alvó kamaszodnak nem fog utazás közben hátracsuklani a feje a fejtámla és a karosszéria közötti résben. (Bár sosem lesz hajlandó kipróbálni).
Nekem ezek bearanyozzák a napjaimat, a családom véleményét pedig fedje jótékony homály.


*

Creativity is an asset we, translators like to show off with. Because it’s an important ingredient to our work.
But creativity has a more mundane, silly form, too, restlessly trying to get channelled into daily life.
It shows when you realize you can freeze water in the spoon-shaped silicone mould you use for home-made chocolate, and then you will have an ice spoon to stir your matcha latte with. (Spoiler: the neck of the spoon melts awfully fast, and the bowl pops into your drink.) Or when you make a “head-hammock” for your teenager in the car, and you apply the shoulder of a man’s shirt onto the headrest, and use one of the button holes to attach the other end of the shirt to the coat hook above the door, to prevent your kid's head bending totally backwards in the gap between the headrest and the pillar of the chassis when they sleep through the family trip. (They just won’t be willing to try it anyway.)
These things can really make my day. Do they make the day for my immediate family? Let’s keep that in decent obsurity.

Nyári melegben ne feledd, hogy érdemes úgy bánni magaddal, mintha MI adatközpont lennél: fogyassz sok vizet, és habzsold...
19/08/2026

Nyári melegben ne feledd, hogy érdemes úgy bánni magaddal, mintha MI adatközpont lennél: fogyassz sok vizet, és habzsold a könyveket! (Például a szabadságod alatt, az árnyékban.)
*
On hot summer days, don’t forget to treat yourself like an AI data centre: consume a lot of water and literature! (During your holiday, in the shade, as applicable)

(scroll down for English)Granolát készítettem itthon a héten. Csipegettem belőle, aztán el kellett indulnom kocsival, és...
14/08/2026

(scroll down for English)
Granolát készítettem itthon a héten. Csipegettem belőle, aztán el kellett indulnom kocsival, és egy lámpánál a fogamra ragadt aljas kis chiamagról eszembe jutott a múlt heti elektromos fogkefés projektem.
Egy gépi/AI-előfordítást kellett szerkesztenem, amiben volt egy vicces kiszólás az egyik funkció kapcsán, hogy hát elnézést, kedves chiamagok, ezt most benéztétek.
És a saját kis chiamagom ihletésére bevillant egy másik megoldás, ami nagyon jól nézett volna ki abban a projektben.
Ez a gondom sokszor az utószerkesztéssel. Hogy a gépi megoldás megállítja a gondolkodást.
Sok-sok utószerkesztési képzésen vettem részt pár éve, és mindig elhangzott, hogy az alapszabály az: ne szerkeszd túl a szöveget, mert akkor már nem lesz hatékony. Olvasd el a gépi előfordítást, és találd meg az egyensúlyt a túl kevés és a túl sok átírás között. (Csapda: közben sokszor odaírják, hogy pont olyan minőséget érj el, mintha teljesen humán fordítás lenne.)
Szóval amikor a gépi előfordításban ott van nekem egy ilyen chiamagos, vicces kiszólás, akkor arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy elég jó ez a szöveg? Ha nem, mit kell rajta módosítanom?
Humán fordításnál viszont az a kérdés: hogyan tudnám ezt magyarul a legjobban visszaadni?
Ez óriási különbség!
Granolareceptért nyugodtan üzenj vagy kommentelj 😊


*

This week, I prepared some home-made granola. I nibbled on some chunky pieces, and then I had to go somewhere by car. While stopping at a crossing, some villanious little chia seeds stuck on my teeth made me think of an electric toothbrush project from last week.
I needed to edit a machine / AI pre-translation, which contained a funny remark about a certain functionality, something like: sorry, chia seeds, you s*cked. (Obviously, in a polite way.)
And my own clingy chia seeds inspired me to revisit the solution I delivered, and come up with a new one – one that would have sounded great in that project.
And that is exactly my problem with post-editing in general: the machine / AI output puts a constraint on your thoughts.
A couple of years ago, I attended a lot of post-editing training sessions, and they always told us the basic rule: we should not overedit the text, because we lose efficiency. We should read the machine / AI output, and find the balance between under and overediting. (The trap: meanwhile, we are often explicitly expected to deliver a quality equivalent with fully human translation.)
So when it is a post-editing project, and I have this funny remark about the chia seeds, I need to answer the question: is this target language text good enough? If not: what should I change in it?
However, when it is a human translation project, the question is: how could I best convey this in the target language?
This makes a huge difference!
Feel free to message me or comment for the granola recipe 😊

Váratlan mellékküldetés: Pókember-kihívás!Tudom: nagy erő, nagy felelősség.*Random side-quest: Spiderman Challenge!I kno...
06/08/2026

Váratlan mellékküldetés: Pókember-kihívás!
Tudom: nagy erő, nagy felelősség.
*
Random side-quest: Spiderman Challenge!
I know: with great power comes great responsibility.




(scroll down for English)Megnéztem csütörtökön az Odüsszeiát a moziban. Arról szólt, hogy Odüsszeuszt nagyon megcsapja T...
01/08/2026

(scroll down for English)
Megnéztem csütörtökön az Odüsszeiát a moziban. Arról szólt, hogy Odüsszeuszt nagyon megcsapja Trója után a poszt-traumás stressz, és muszáj még egy kicsit kint lennie a világban, mielőtt hazamegy, hátha jobb lesz. De nem lesz jobb, sőt, egyre rosszabb lesz minden. Végül Kalüpszó nimfához kezd járni terápiába, aki lótuszvirággal mikrodózingolva próbálja megtámogatni a gyógyulását. Végül egészen összeszedi magát, és elszánja magát, hogy visszailleszkedjen a családjába.

Mert igazából a sztorit mindenki ismeri, és nekem most Christopher Nolan így mesélte el. Tetszett a film. Nagyon emberi volt benne Odüsszeusz. Nem annyira „leleményes” (többnyire ez az eposzi jelzője a magyar fordításokban), inkább „bonyolult”.

Pont ez van az egyik legfrissebb (2017-es) angol Odüsszeia-fordításban is, Emily Wilson munkájában. Ő az első nő, aki angolra fordította az eposzt (magyarra eddig csupa férfi fordította), és emiatt (is) nagyon felkapták, amikor megjelent a könyve. Állítólag nagyon olvasható, és nagyon szöveghű, még a sorok száma is szigorúan követi az eredetit.

Wilson nem tartja a munkáját feminista fordításnak, de a neme miatt sokat cikkeztek arról, hogy milyen emancipált fordítás, és milyen felvilágosult, a korábbi patriarchálisabb fordításoktól elforduló megoldásai vannak. (Például hogy nevén nevezi: az ithakai kérők által „elcsábított” nők rabszolganők voltak, nem „lányok” vagy „nők”, ahogy Devecseri Gábor magyar fordításában is szerepel – és így már kicsit másképp értelmezhető a „bűnük”.)
Emily Wilsonnak egyébként nem tetszik Nolan filmje, annak ellenére sem, hogy az ő szövegei is elhangzanak a szereplők szájából.

Érdekesség: Ha neked is jólesne egy kis terápiás kikapcsolódás Kalüpszónál, a marokkói Fehér-dűnéig kell menned (kerestem hozzá képet). Ott forgatták ezeket a részeket.


*

On Thursday, I went to the cinema, and watched Odyssey. It was about Odysseus, who had been severely hit by some post-traumatic stress due to the siege of Troy, and he desperately needed to roam around a bit before heading home, just to get better, if possible. But it was not, moreover, it only got worse. Finally, he started therapy with the nymph Calypso, who microdosed him with lotus flower in an attempt to support his healing. And then the day came when Odyssey pulled himself together, and decided to go home, and start reintegration with his family.

That’s what I saw in the cinema, that’s how I heard Christopher Nolan’s tale about Odysseus – why not, the original story is already known by all. I really liked the movie. Odysseus was so relatable. He was not so much “a man of many ways” or “ingenious” (as his standard epithets claim), but “complicated”.

This is exactly how a recent English translation of Odyssey puts it. It’s done by Emily Wilson, published in 2017. Emily Wilson is the first female translator of Odyssey into English. (There’s no female translator into Hungarian.) This fact caused quite a turmoil, and the book became really popular. They say it is easily readable, and really authentic, follows the source strictly, even in the number of lines.

Wilson says in interviews, that her work is not a feminist translation, but due to her gender, there has been a lot of articles praising her for being progressive and empowering, shifting from the more patriarchic previous translations. (For example, she explicitly calls servants and maids “slaves” – thus offering a new perspective of the “sins” these women might have committed with the suitors who “seduced” them.)

By the way, Emily Wilson didn’t like Nolan’s interpretation, despite the fact that he used her translations at some point.

Fun fact: If you could also make use of a therapeutic retreat at Calypso’s, you need to travel to Morocco, to the Whide Dune (I have found a marvellous photo of the place for you). That was the filming location.

(scroll down for English)Ma vagyok 47 éves.Úgyhogy hadd osszak meg veled egy nagy bölcsességet, amit tegnap olvastam Bea...
23/07/2026

(scroll down for English)

Ma vagyok 47 éves.
Úgyhogy hadd osszak meg veled egy nagy bölcsességet, amit tegnap olvastam Beatriz Serrano Elégedetlenség című regényének a végén (az elmúlt 3 napban 30 órát vonatoztam, úgyhogy bőven volt időm olvasni, és halálra unni magam):

„Végül is kevés dologra van igazán szükségünk az életben: kell valaki, aki szeret, egy ágy puha párnákkal, pár doboz hideg sör és paradicsom, aminek még van íze.” (Nemes Krisztina fordítása)

A zamatos paradicsom tényleg kincs, de ha éppen perimenopauzában vagy, lehet, hogy te is úgy érzed, ennyire azért mégsem könnyű jól érezni magunkat a bőrünkben.





*

I’m 47 today.
So let me be the wise woman now who shares words of wisdom with her readers. I read this yesterday in ‘Discontent’ from Beatriz Serrano (I did 30 hours of train ride in total during the last 3 days, so I had plenty of time to read, and get bored with everything):

‘In the end, all we need in life is someone who loves us, a bed with nice big pillows, a few cans of cold b**r, and tomatoes that still taste like something.’ (translated from Spanish to English by Mara Fayem Lethem)

Delicious tomatoes are something to savour, indeed, but if you happen to be in perimenopause, it might be that you won’t find living your best life this easy.



(scroll down for English)Nagyon jó regényt olvastam múlt héten! Az a címe, hogy Margo bajban van. Tényleg nagyon tetszet...
15/07/2026

(scroll down for English)
Nagyon jó regényt olvastam múlt héten! Az a címe, hogy Margo bajban van. Tényleg nagyon tetszett. Többször szóba kerül benne a Milky Way csoki, van egy pont a történetben, amikor Margo elszalad venni magának és egy másik szereplőnek egy-egy Milky Wayt. A sajátját már útközben felbontja, és olvadó csokoládéval, karamellel és nugáttal teli szájjal sétál hazafelé a napsütésben.
Itt persze kizökkentem a sztoriból, mert a Milky Wayben nincs is karamell. Nem?
Utánanéztem, és kiderült, hogy Amerikában azt hívják Milky Waynek, amit mi Mars csokinak nevezünk. Van róla Wikipédia bejegyzés, meg csináltam hozzá ábrát nektek. 😊
Ez azért érdekes, mert a fordító nemcsak fordítja, hanem lokalizálja is a szöveget, vagyis a célnyelvi közönséghez, kultúrához kell igazítania, hogy számukra is zökkenőmentesen befogadható és releváns legyen – kérdés, hogy mennyire lokalizálunk. Ha soha nem említették volna a Margós könyvben a karamellt, szerintem maradhatott volna Milky Way.




*
I read an awesome novel last week: ‘Margo’s got money troubles’. I liked it a lot.
Milky Way chocolate bars are mentioned a couple of times in the story, and there is a scene when Margo goes to grab Milky Way bars for herself and for another character. She starts eating hers on her way home, and she is walking in the sunshine while melting chocolate, caramel, and nougat fill her mouth.
It got me distracted instantly. Because Milky Way has no caramel in it. Right?
I did some research, and it turned out that the chocolate bar called Milky Way in the US is actually a Mars bar in Europe. It has its own Wikipedia entry, and I have made Hungarian graphics based on this info. 😊 (I'll put the English Wikipedia table in the first comment.)
Why do I find it interesting? Because a translator not only translates the text, but also localizes it: they adapt it to the target audience and culture, so that it will be relevant and smoothly comprehensible for them. The question is the degree of localization. If caramel had never been mentioned in this novel, I suppose they could have left it as is.



(scroll down for English)Egy olyan szövegen dolgoztam az elmúlt egy hétben, ami egy mesterséges intelligenciáról szóló v...
09/07/2026

(scroll down for English)
Egy olyan szövegen dolgoztam az elmúlt egy hétben, ami egy mesterséges intelligenciáról szóló vállalati képzés anyaga volt, részben mesterséges intelligenciával készült, és gépi előfordítást kapott, azt szerkesztettem.
Szóval amellett, hogy szembement azzal, amit erről az egészről gondolok (de az egyik kedvenc irodám küldte), volt benne egy érdekes dolog: egy rajzolt női figura, aki végigkíséri a dolgozót a képzés anyagán, és akinek a két felső metszőfoga között jól látható rés van.
Meglepett, mert mennyire inkluzív (befogadó) dolog már, hogy nem teljesen zárt fogsorú mosolyt rajzoltattak a figurának, és mert valakinek eszébe jutott, hogy így promptolja az AI-t.
Szerintem ez menő.
(A fotót a Budapest Dental oldaláról vettem.)
*
During the past week, I've been working on a text of a corporate training about AI. It was partly AI-generated, and I had to edit a machine pre-translation.
So beside the fact that the project contradicted almost everything I believe in (but was assigned to me by one of my favourite agencies), there was one really interesting thing about it: the illustration of a female character, who accompanies the learner throughout the course, and who has a distinctive gap between her upper incisors.
I was surprised how inclusive this is, choosing not to depict fully closed teeth. And how someone just came up with this idea to prompt AI to do this.
I think it's awesome.
(I took the photo from the website of Budapest Dental.)


:) See English version in the first comment.
02/07/2026

:) See English version in the first comment.

Cím

Kecskemét
6000

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Patik Réka - angol-magyar fordítás új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória