17/10/2026
A tegnapi posztom kapcsán - itt is köszönöm a sok-sok hozzászólást - azért érzékeltem, hogy talán a "megrendültem" kifejezést nem mindenki úgy értelmezte, ahogy én...és talán nem bánjátok, ha - röviden nem fog menni - őszintén írok most az érzéseimről, gondolataimról.
Nem a megkeresés puszta ténye rendkített meg, hanem hogy elindult bennem egy mély dilemma, hogy az elvekhez való hűség ára olykor az, hogy kevesebb embert ér el vele az ember. És itt álljunk meg egy szóra: Nem én vagyok itt a lényeg, nem az a lényeg, hogy a Petra, mint személy hány embert ér el, hanem a szemlélet, amit képvisel...
Ha visszamegyek az időben 2012-ig, amikor elkezdtem írni a blogot, soha nem t***em föl fotót magamról, mert a személyem nem volt lényeg...a kert, a növények, a kertészkedés, ennek a szeretete...ez volt a lényeg.
Amikor a facebookra helyeztem át a blogot, évekig nem volt fotó fönt rólam, videót talán akkor csináltam először úgy, hogy én is látszódjak, amikor a Fenntartható kertek versenyt "hirdettem"...
Soha nem ÉN voltam a lényeg, a személyemet mindig háttérbe szorítottam mindahhoz képest, amit képviseltem. Nem tudom, érthető ez így?
A Fenntartható kertek verseny akár lehetett volna egy fordulópont is...nem kellett volna nekem külön csoportot csinálni, itt az oldalamat föl lehetett volna vele pörgetni, és akár a Csodás kertem akár a saját nevemet ismertté tenni...De nem t***em, mert egyszerűen nem ilyen vagyok. A pályázat nem rólam szólt, nem is akartam, hogy rólam szóljon, és pont ezért csináltam külön csoportot...ne vigye el az én kertem a fókuszt...
Mindig meggyőződésből csináltam mindent, és írni is nyilván meggyőződésből írok. Voltak nyiván tévedéseim, egész biztos van, amiről nem ugyanúgy gondolkodom, mint akár 10 éve (vagy amikor körömvágó ollóval "nyírtam" a füvet:), de adott pillanatban mindig meggyőződésből cselekszem.
Az, hogy mindent én csináltam a saját kertemben, az rengeteg dologra megtanított. Néha mosolygok is, amikor arról beszél nekem valaki, hogyan ismerhetem meg a talajomat...én erről a kertről mindent tudok, amit jelen pillanatban tudhatok. És mivel nulláról indultam, 4 ezer négyzetméter szántónak volt használva, mellettem mai napig annak használják...én tudom, mit jelent egy lezsarolt talajból kertet csinálni.
Marie-Louise Kreuter: Biokert c. könyvét nemcsak elolvastam, megért***em. Komolyan vettem. És mivel működik...a titok, a szervesanyag, az áztatott levek, a megfelelő növényválasztás, a vízmegtartásra törekvés (és még biztos sorolhatnám), én ezt teljes lelkinyugalommal tudom mondani.
Megrendültem: szembesültem azzal, amikor egy cél érdekében (minél több emberhez eljusson az a fajta szemlélet, amit képviselek), egy pillanatra még a saját elveimet, a hitelességemet is zárójelbe t***em. De csak egy pillanatra...
Annyira jó volt, amikor a férjemnek elmondtam...és még csak egy kérdés erejéig sem t***e föl, hogy elfogadom-e...végighallgatta az érveimet, és annyit mondott, értelek..igazad van.
És annyira jó volt olvasni a hozzászólásokat, tudjátok miben segít***etek sokat? Hogy újra merjek kitárulkozóbb lenni...hiszen ez egy blog, továbbra is az enyém, és ha a személyem "úgy" nem is fontos...attól még ember vagyok. Vannak dilemmáim...tévedéseim, sokszor túlgondolok valamit, szoktam rágódni hülyeségeken:)...de egyvalami biztos. Ha csinálok valamit, akkor azt teljes szívvel, meggyőződésből.
