09/07/2026
Amikor hosszabb ideig bizonytalanságban vagy fenyegetettségben élünk, gyakran csak túlélünk, tesszük a dolgunkat, működünk, alkalmazkodunk.
És azt hisszük, hogy jól vagyunk, hiszen Intézzük a feladatainkat, mosolygunk, tartjuk magunkat.
Kívülről úgy tűnik minden rendben, de a test jelez.
Feszül a nyakunk.
Összeszorítjuk az állkapcsunkat.
Felületesen lélegzünk.
Állandóan fáradtak vagyunk.
Nem alszunk jól, felébredünk éjszaka.
Amikor túlélő üzemmódban élünk a figyelmünk kifelé irányul, és elvész a kapcsolat azzal, ami bennünk történik.
Lehet, hogy nem azért nem érezzük a félelmet, mert nincs bennünk, hanem mert egy ideig fontosabb volt túlélni, mint érezni.
Talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan legyünk jobban, hanem az, hogy hogyan találjunk vissza önmagunkhoz.
Amikor újra megtanulunk figyelni a testünkre és az érzéseinkre, lassan visszatalálunk ahhoz akik mindig is voltunk.
