10/08/2026
Nekem ilyen a testemben létezés és a mozgás visszavezetése.
Kezeket fel anyukák, ki az, aki már a gyermekágyban be volt sózva, hogy újra formába lendül, aztán a kezdeti lelkesedés után mégis elmaradt a változás? 🙋🏻♀️
Őszintén, le a kalappal azok előtt, akik baba mellett rendszeresen mozognak, sportolnak, komolyan, valami nagyon brutál szupererőtök van…❤️
Nálam két évvel a szülés után közel sem olyan a forma, súly, érzet, rugalmasság, erő, mint szeretném, vagy mint korábban szerettem volna, hogy tartsak.
Egy teljesen más program, folyamat kapcsán érkezett meg ide egy gondolat nemrég: hogyan tudnék úgy mozogni, hogy az orgazmus legyen a mindennapjaimban? (besides the obvious 😅😉)
De értitek… hogy ne az legyen a cél, hogy rögtön megváltoztassam a testemet, vagy egy korábbi szigorú, maszkulin működési rendszerbe kényszerítsem. Hogy ne (csak) az eredményért mozogjak, hanem azért, hogy érezzek.🔥
Hogy a mozgás ne egy újabb feladat legyen, amit teljesítenem kell, hanem a gyönyör egy lehetséges tere. ✨
És azt hiszem, valahol itt kapcsolódik össze bennem mindaz, amiről a posztban írok.💫
•Mert ahhoz, hogy meg tudjam élni a gyönyört, ugyanúgy jelen kell lennem a testemben akkor is, amikor nehéz benne lennem.•
Nem elfordítani a fejemet.
Érezni.
Átlélegezni.
Ott maradni.
És talán nem is annyira különböző képesség megtanulni benne maradni a kellemetlenben, és megtanulni teljesen átadni magam a gyönyörnek - hiszen ez a a két állapot ugyanazon lét két pólusa csupán. ✨