13/08/2026
Beszélgetések kertről és tájról
#13 – Vásárhelyi Judit és Ertsey Attila
egy bölcsész és egy építész
Hogy látja a helyi közösségek, az önszerveződés és a táj, az ökológia kapcsolatát ma? Milyen ívet járt be a rendszerváltozás óta?
VJ: Ha egy helyi, vagyis a maga környezetében élő közösségről gondolkodunk, akár egy tanyai, többé-kevésbé önfenntartó nagyobb családra is gondolhatunk. Kitágítva, egy kistájban, közös mikroklímában, a járóföldön belül élők/gazdálkodók képzeteit meg kell feleltetni a kézenfekvő közigazgatási egységeknek (település, járás). A közösség lehet egyazon jogszabályok és rendelkezések alapján élő, vagy olyan csoport is, akik legalább látásból ismerik egymást. Az előző esetben leggyakrabban szabályozás, vagy fejlesztések formájában gondolkodnak a helyről. Másfajta (jogi, anyagi, teremtésvédelmi) gondoskodásra van szükség, amikor a táj védendő lényei kiúsznak, kirepülnek, elfutnak a közigazgatási egységből, és élőhelyi “buborékban” kell gondoskodni ezekről bizonyos táji fogalmak szerint (faluvég, völgy, medence, folyómente). A tájban élő közösség fogalmai ősibbek és közvetlenebbek, máig kölcsönhatásban léteznek: a közösség a természettől kapta a megélhetését, egészségét, önazonosságát, hiedelmeit és esztétikai indítását. A közösség hajdan saját szokásai és törvényei alapján gyakorolta az erdő, a víz, a legelő védelmét (rendtartó székely falu, közbirtokosság), mely viselkedésnek még ma is sejlenek nyomai (pld. a Káli-medence vízközbirtokosságának a felmerülése).
A rendszerváltoztatás utáni eufória igencsak kedvezett a spontán szerveződő kistájak önfenntartó, fejlesztő és védelmi késztetéseinek (pld. Homokhátság, Cserhát). Ennek sajnos az 1996. évi területfejlesztési törvény tett be, visszavezetve a tanácsi idők régi, statisztikai-tervezési körzetesítését a megyei területfejlesztési tanácsok és források működési rendjébe. Így vágódott ketté a Homokhátság, és így kellett volna a kb. 8 ezer hektáros, 2100 lakosú Dörögdi-medencének az akkori polgármesteri egyetértés idején három különféle körzetben lobbizniuk forrásokért. De visszavetette az őszinte szándékokat az is, hogy a régi vízügy nem jól fogadta az EU víz-keretirányelv bevezetését, a legkisebb falvak csatornázását sürgette, stb.