Kertkalandok

10/10/2026

Egy hónapja írtam legutóbb, akkor épp esett. Most ismét esik, egészen holnap hajnalig, de a kettő között sajnos nem hullott egy csepp eső sem. Úgy tűnik, most ért véget a vénasszonyok nyara, holnaptól már ősziesebb időjárás, 20 fok alatti hőmérsékletek következnek.
A szeptemberi enyhébb időjárás, még ha számottevő eső nélkül is, igazi felüdülést hozott a veteményes növényeinek. A füvet, amit korábban sem öntöztünk, ez sem tudta már idénre életre kelteni, maradtak az ágyásnyi zöld oázisok és a fák, amelyekről fogalmam sincs, honnan tudnak még mindig összeszedni annyi nedvességet, hogy zölden maradjanak.
A paradicsom korábban is jól bírta, de a tökfélék csak szeptembertől indultak be igazán.
Most ütött be az uborkaszezon, így tudtam kovászolni és ecetesen eltenni belőle. A cukkinin is több a termés, mint a forró nyár alatt, és sokkal használhatóbbak, nem fekete és kemény a héjuk. Sütőtökből itt semmi sem lett, az egész kicsin maradt palánták most kezdtek virágozni. Tavaly is csak egy kisebb példány érett, úgyhogy tökből be kell érnünk a csíki óriással. :)
Még szeptember elején kiszedtem és eltettem a második hatalmas adag (először volt 12, most 17 kg) céklát, még egy kisebb adag van hátra, amit novemberben szedek majd ki. A cékla helyére hónapos retek és saláta került, az előbbi pár napon belül már kóstolható méretű lesz.
A kukorica nem egy sikertörténet. Tavaly egy sávban kapáltuk fel neki a talajt (körülötte maradt a fű), úgyhogy sem a föld, sem az árnyékos hely nem kedvezett neki. Most komposzttal dúsított földbe ültettem három sorban, hogy jól be tudják porozni egymást, csepegtetővel több és rendszeresebb vizet is kaptak, szépen meg is nőttek a szárak, voltak rajtuk csövek, de sajnos a poloskák a szedegetés és a neem olajos permetezés ellenére is csúnyán megszívogatták őket. A sérülések nyomán pedig a gombás betegségek is erőteljesebben támadták. Úgyhogy két csövet ettünk meg, a többiből pedig kissé csoffadt őszi dísz lett. Mondjuk valószínűleg egyébként is díszkukorica volt, nem annyira ennivaló, de ha szépre nő, azt is megettük volna. Saját termésben az ember nem válogat. :D A szárakat megpróbáltuk felajánlani a szentendrei Kisállatkertnek, de kiderült, hogy ők is csak a csöveket tudnák hasznosítani. Pedig a budapesti állatkertben milyen szépen ették a szárát is az elefántok! Jó, mondjuk ők nagyon nem kisállatok. :)
Ha nem is hatalmas, de szép volt a paprikatermés, és a tövek még mindig tele vannak virággal, ha az időjárás engedné, csak ezután következne a nagyobb termés. Sajnos a paprika kifejezetten érzékeny a hidegre, novembertől már itt sem fog tovább túlélni kint. Tavaly megpróbáltam bent átteleltetni három tő paprikát. Ez annyiban sikerült, hogy november végéig még beértek rajta a termések, bár növekedni nem növekedtek, de aztán a növények a benti szárazabb levegő hatására szép lassan egyre rosszabb állapotba kerültek. Egy élte túl tavaszra, kint még éldegélt nyár közepéig, de csak vegetált. Fagymentes, de nem túl meleg, nem túl száraz, ellenben világos helyen lehetne őket átteleltetni, de ilyen helyiségünk nincs. A kamra más szempontból megfelelne, de ott elég sötét van.
Az augusztusi kóstoló után (fűrészpor) körtetermésben már nem is reménykedtünk, de mikor elkezdtük leszedni az aprón maradt, kemény terméseket, kiderült, hogy az egyik a két fa közül egészen finom, lédús körtéket nevelt. A várakozással ellentétben kb. 10 kg finom körtét szüretelhettünk, amelynek harmadát aprítva lefagyasztottam.
A tavaly ültetett almafáról is leszedtük mind a hat termést.
A luffán szeptemberre jelentek meg a termések, mostanra egész sok, de csak a legnagyobbat hagytam meg, hátha így nagyobb eséllyel nő nagyobbra. Ugyanígy járt a csíkos örmény dinnye is, amellyel idén próbálkoztam először. Nemsokára megtudjuk, hogy még zsenge uborka fázisban van vagy már dinnyévé érett.
A héten ástuk ki az édesburgonyát. Tavaly 2 kg termett, most 2,6, ami elég messze marad a tövenkénti 0,5-2 kg-os hozamtól, de ahhoz képest, hogy 10 évvel ezelőtt el sem tudtam képzelni, hogy ez a dél-amerikai, trópusi növény itt is megél, már szép eredmény. Az eltarthatóságon nem kell törnöm a fejem, de lesz belőle két ebédünk.

11/09/2026

Végre Budakalászon is szép csendesen esik az eső! 🌧️
Az eső igazi passzív kertészkedős idő, amikor a kert számára valami hasznos történik, anélkül, hogy embernek bármit is tennie kellene, elég csak örülni az esőnek. :) Meg néha vödrökkel átmerni a vizet az egyik hordóból a másikba.
A legutóbbi, nagyon poloskás helyzetjelentés óta egészen rendeződött a helyzet. Ehhez mondjuk kb. két és fél hét intenzív poloska szedegetésre és két NeemAzalos permetezésre volt szükség, de az utóbbi napokban már leginkább csak az amaránth bordó virágain találtam poloskákat, a paradicsomon néha egyet sem, a kukoricát is békén hagyják. Más kérdés, hogy mostanra már egyetlen sértetlen cső sem maradt, de remélhetőleg mindenikből ki tudunk még nyerni ehető szemeket.
Poloska téren talán a természetes ellenség megjelenése is segített az újabb kikelési hullám ellen. Többen is arról számolnak be, hogy megérkeztek és egyre szaporodnak a szamurájdarazsak, amelyek a poloskák petéit parazitálják. Én is találtam olyan petéket, amelyek feketék voltak, befőttes üvegben megfigyeltem, majd, amikor láttam, hogy mind apró darazsak (nem a szokásos, szúrós, sárga-fekete csíkos darázsra kell gondolni) kelnek ki belőle, visszavittem a kertbe. Nagyon jó lenne, ha néhány durva év után beállnak az egyensúly.
Augusztus utolsó és szeptember első hetében befőzések, eltevések folytak. Másodszor is learattam a bazsalikomot, ezúttal a rengeteg, fagyasztva tartósított pesztón kívül fűszersó és fűszervaj is készült. Nem is tudom, ennyi pesztót mikor eszünk meg, mert még a tavalyi adagnak is csak most érünk a végére. Üvegben jobban tovább lehet adni, de akkor több olaj kellene hozzá, az meg nekem túl tömény.
A paradicsomból eddig két adag szószt főztem be, a cukkiniből krém készült. Most eléggé leállt a termésben, talán a nedvesebb, hűvösebb időben még beindul.
A folytontermőnek mondott epren (egy tövön legalábbis) valóban egymás után jelennek meg a termések, bár heti két szem eper nem valami sok. :D A római mogyorón három szem volt, amelyeket olyannyira számontartottam, hogy amikor nem találtam a bokron, megkerestem alatta a földön, és megvolt hiánytalanul. Kár, hogy csak üres héjakat sikerült növesztenie a locsolás ellenére is.
Mivel a zöldjük elszáradt, kiszedtem a három fészek Agria krumplit. Nem mondom, hogy nagy termés lett, de ahhoz képest, hogy összesen három, kisebb diónyi krumplit ültettem el, a végeredményből kijött egy ebédre való, és nagyon finom is volt.
Az örmény uborkából meghagytam egyet magnak, remélhetőleg lesz ideje túlérni a fagyokig.
A körtékhez nem fűztűnk túl nagy reményt, de kiderült, hogy az egyik fán vannak egészen fogyasztható gyümölcsök is, amelyek kicsik ugyan, de nem teljesen szárazak, így levest főztünk belőle.
Az utóbbi napok megnagyobb haditette az újabb adag cékla betakarítása és eltevése volt. Július végén kiszedtem már 12 kg-ot, amit lábosban megfőzni egy örökkévalóság volt és hatalmas "vérfürdővel" járt elkészíteni, úgyhogy a mostani 17 kg-hoz már egy 12 literes kuktával felvértezve fogtam hozzá. Kb. egy kuktára való még nőni fog kint novemberig.
Az édesburgonya öntözését abbahagytam (most, hogy nincs már rá szükség, megteszi az eső :D), hogy a héja kicsit megkeményedjen és szeptember végén, október elején, az első fagyok előtt betakaríthassam.
A cékla helyére még került két sor retek és egy sor saláta, illetve előbukkant némi érett salotta hagyma és a céklalevelek által eddig elnyomott dughagyma palánta is.

26/08/2026

Hétvégén a Zállatkertben voltunk kicsit kikapcsolódni, miután a reggelt aznap is a saját házikedvenceimmel töltöttem a paradicsomosban.
Egy kis területen a ma termesztett, Amerikából származó haszonnövényeinket mutatják be, van köztük paradicsom is. Ahogy megláttam, első gondolatom az volt, hogy vajon ez is poloskás? És IGEN! 🤣Mindenhol megtalálnak.

21/08/2026

Poloskás
Ahogy legutóbb írtam, kíváncsian vártam, milyen poloska-helyzet fogad majd három hét távollét után a budakalászi kertben. Nos, megkaptam a választ: egészen siralmas, ugyanakkor nem teljesen menthetetlen.
Ami már biztos, hogy a saját mentális egészségem érdekében (és családoméban is) jövőre más stratégiát kell választanom. Kezdve azzal, hogy ha itt csak én eszem a paradicsomot, akkor (bármilyen csábító is, hogy minden fajtát kipróbáljak, és ha van 20 fajtám, elég csak mindenikből kettő a hatalmas mennyiséghez) 15 tőnél többet semmiképp ne ültessek. 40 tövet (ez a redukált szám a tavalyi 50+-hoz képest) képtelenség manuálisan poloska-mentesen tartani. A napi több óra káromkodva szedegetés pedig minden, csak nem kikapcsoló és idegnyugtató kertészkedés. Nem tudom, mit gondolhatnak a szomszédok, amikor hangosan emlegetem a poloskák könnyűvérű édesanyját.

Tavalyelőtt július végén, augusztus elején kezdődött az invázió, és az volt életem első találkozása az afrikai vándorpoloskával, mivel Csíkszeredában nálam még nem jelent meg. Tavaly már június végén megérkeztek, viszont később nem voltak annyian. Idén kifejezetten örültem, hogy egész júliusban tartható volt a front, napi 20 példányt szedtem össze, ami egész kevésnek mondható. Aztán, amikor már nem voltam itt, láttam a különböző kertes bejegyzésekből: elkezdődött! Mint a Gyűrűk Urában a förtelmes ork hordák támadása: sokan vannak, gusztustalanok, végeláthatatlanul özönlenek és szinte reménytelennek tűnik az ellenük folytatott harc. A jelenleg beérett vagy érőben lévő termés esetében fele-fele arányban vannak a jó vagy befőzve még használható és az egyenesen komposztra kerülő paradicsomok. Megkezdtem a harcot: gyűjtöm a poloskákat egy levágott és önmagába fordított vizes flakonba, szedem és dolgozom fel a használható termést és dobom a komposztra a rosszat.

A paradicsomon kívül az idén egyébként szépre megnőtt és nemsokára szedhető kukorica lett a poloskák másik kedvence, arra még nem jutott időm, hogy arról is elkezdjem leszedni. Pedig távollétemben is történt némi szedegetés és NeemAzalos permetezés, de kevésnek bizonyult. Sajnos az egyetlen megoldás a napi szintű, órákig tartó szedegetés és a heti neem olajos permetezés. Az elmúlt évek tapasztalata alapján két intenzív hét után lehet eredményt elérni. Most megpróbálom bevetni a termésvédő zsákocskákat is. Egyelőre van két bevásárló zsákom.

A labodán, az amaránthon és a körömvirágon is rengeteg a poloska, pár ezek egyébként is csalinövényként vannak jelen, csak éppen nem mentesítik a többit.

Az uborkákból sikerült elég sokat túlérlelni, úgyhogy sajnos azok is mennek a komposztba. Arra jutottam még, hogy ezután csak örmény uborkát ültetek, mert a többi 80%-ban keserű lesz a nagy melegben, locsolás ide vagy oda. A paprikák viszonylag rendben vannak, nincs rajtuk sok termés, de az legalább nő és kevésbé bántja a poloska.
A bokorbab termése teljesen megállt a növekedésben, kicsi maradt és kemény.
Az édesburgonya zöldje nő, remélhetőleg a gumói is. Ez biztonságban van a poloskától.
A sláger továbbra is a cékla, azt egyelőre nem támadja semmi, ahogy a murkot sem. A gyógynövényes ágyás szépen zöldell.
Sajnos eső hiányában a körték teljesen megálltak a fejlődésben és az ízük olyan, mintha homokot rágna az ember.

A betakarított és megmentett termésből tegnap három üveg paradicsomszószt és fűszeres cukkini krémet főztem, melyek azóta száraz dunsztban várakoznak. Az uborka többletből pedig nyers uborkaleves készült.
Bízom benne, hogy augusztus végéig sikerül visszaszerezni a kontrollt a rovarszám felett, jövőre pedig muszáj rendeznünk a sorainkat ebben a csatában, mert ilyen körülmények között semmi másról nem szól a nap a poloska elleni harcon kívül.

19/08/2026

" az alapvető probléma, hogy elveszítettük a kapcsolatot a távoli múltunkkal és a távoli jövőnkkel. Jelenleg egyetlen dimenzió létezik: a jelen és a közeli jövő."
Azt hiszem, ez a kijelentés egyszerre írja le a probléma okát és a következményét is. Egyszerre szakítottunk bizonyos, jól működő múltbéli gyakorlatokkal (mert hát előre megyünk, nem hátra 🙃), illetve vesztettük el a pillanatnyi (lehet, hogy ez egy-két emberöltőt jelent) lemondás és önkorlátozás képességét az utódaink számára élhetőbb távoli jövő érdekében. Amíg a pillanatnyi igények kielégítése (újabb és újabb fölösleges akciós vackok vásárlása, a megveszem, mert megtetszik, elutazom, mert megtehetem, illetve a "nekem jár" hozzáállás) elsőbbrendű marad, mint a magunkon való túllátás, addig nem sok remény van. Persze, attól, hogy valamit nem szerzek meg, még másnap nem lesz több víz a tájban, sokkal inkább a teljes gondolkodásmód megváltoztatásán van a hangsúly, amellyel mindannyian küzdünk valamilyen szinten.
Ugyanígy a jelenben ragadás következmény is, hiszen a pillanatnyi vészhelyzetben nehéz a tűzoltó megoldások helyett a hosszú távúakra is gondolni.

„Példátlan pusztulást láttam” – így van esélyünk a hőség és a kiszáradás ellen Borbás Barna | 2026.08.17. | Podcast Olyan kihívások előtt vagyunk, amilyenekre a magyar társadalom mérsékelten van felkészülve – mondja a klíma- és vízhelyzetről szóló adásunkban Rácz...

16/08/2026

Július végén hazaérkezve kellemes meglepetésként ért, hogy a teljes hónapban tartó, szinte mindennapi esők hatására (és mivel a szüleim is ügyesen locsoltak a fóliasátorban) milyen mosolygós, egészséges kert fogadott. Ez különösen felüdítő látvány a magyarországi aszályhelyzet mellett.
A paradicsomok kacsolásával, kötözésével kezdtem, közben a termés is beindult rajtuk, valamivel hamarabb, mint máskor. Mivel júliusban egyáltalán nem volt meleg, ez inkább annak köszönhető, hogy május végén már apró terméses, de legalább virágzó palántákat ültettem el. Előbb az apróbbak, de aztán már a nagy termésű fajták is érni kezdtek, az idei rekorder 40 dkg-os, 5 éve volt egy 70 dkg-os paradicsomom. A komposzttal is kerültek ki magok, így van néhány váratlan tő is. Mivel mind folytontermő paradicsomokról van szó, amelyek, ha az ősz nem jönne, a világ végéig, de legalább 4-10 méteresre nőnének, ezért most, augusztus közepén visszavágtam őket. Az apró fajtáknál csak a csúcshajtást vágtam le, a legfelső virágokat még meghagytam, hiszen van esély rá, hogy másfél hónap alatt abból még termés érjen. A nagy fajtáknál viszont az egészen apró terméses hajtásokat is levágtam, hogy a növény a többi nagy termés érlelésére koncentrálhasson.

Az földön elterülő örmény (más néven banán) uborkát felkötöztem, kapott jó sok vizet, úgyhogy azon is beindult a termés, most már 1-2 naponta folyamatosan lehet róla szedni néhány uborkát. Itt idén ültettem először paprikát, de nagyon nem akar teremni. A három tőből egyet szitára rágtak az apró szürke csigák. Sajnos megjelentek a nagy spanyolcsigák is, de egyelőre csak a rohadó almákon láttam őket. A másik paprikán volt egy termés, de abba meg valami lyukat rágott, inkább kidobtam, a harmadikon pedig még mindig csak virágok és egészen apró terméskezdemények vannak, nem valószínű, hogy bármi beérik rajta a fagyokig.

A palántaként ültetett hagymát benőtte a körömvirág, most kiszabadítottam. Azért lett belőle néhány marék kisebb vöröshagyma.

A cékla itt is nagyon gyorsan és nagyra megnőtt, már ki is szedtem, 4 kg és 5 nagy befőttesüveg ecetes cékla lett belőle.
Két tő cukkinim van, azok is szépen teremnek.

A hátsó ágyásba a klasszikus "három nővér" triót ültettem: bab, kukorica és sütőtök nő itt. Csíkszeredában először ültettem kukoricát, de emlékszem, hogy Mama is termesztett régebb, és kiskoromban szeptemberben többször ettünk a házi termésből. Igen, itt nem nyári étel a főtt kukorica, ha a sajátját eszi az ember. Megjelentek a szimpatikus kis csövek, elég biztatóan néz ki, remélhetőleg pár hét-egy hónap múlva szedhető lesz. A babból nagyon kevés kelt ki, de az a néhány mostanra mégis befutotta a karókat, és ahhoz képest, hogy tényleg alig tíz szem csírázott ki, mégis rengeteg termés van rajta. Az elültetett sütőtök magokból is három tök növény maradt meg, egyelőre egy nagy és két pici terméssel.

Nagy örömmel fedeztem fel, hogy az öt éve a Hargitáról hozott erdei mogyoróbokrom most először kezdett teremni. :)

A gyümölcsök kevésbé voltak az esős idő nyertesei, bár nagyra nőttek, de elég vízízű vagy savanyú lett a málna és ribizli is. A szeder viszont még ezután színesedik, abból finom volt az a pár szem, amit megkóstoltam.

Az almafákon rengeteg a termés, viszont elég aprók. Mondjuk megoldja a ritkítást, mert hullik magától.

Ezek után kíváncsi leszek, Budakalászon milyen állapot uralkodik az újabb 40 fokos napok után, amelyeket ismét teljes mértékben sikerült megúsznom. Vizet kaptak a növények, de valószínűleg intenzív poloskaszedegető két hét következik, hogy mentsem, amit lehet. Bár állítólag most leginkább a kukoricán buliznak a paradicsom helyett, úgyhogy csalinövényként jól funkcionál, más kérdés, hogy mi is szerettünk volna enni belőle. :D

04/08/2026

Fotók helyett ezúttal egy videós helyzetjelentést hoztam a budakalászi kertből. A felvétel még július 25-én, közel 10 napja készült, vagyis a mostani, újabb hőhullám előtt, ami elől - valljuk be - haza is menekültam Csíkszeredába, rábízva a kertet a Fennvalóra, az öntözőrendszerre és a férjemre. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg, amint megvettem a vonatjegyem, a kártevők máris élvezettel csettintettek, indulhat a buli: a napi poloska-bogarászás, szigorú átvizsgálás és termés-simogatás most egy időre szünetel. Ilyenkor mindig izgulok, hogy mi fogad, mire visszaérek, de egyrészt - csíkszeredaiként- nagyon elmegy az életkedvem a hőségtől, amikor nem tudok ugyanúgy fel-alá szaladgálni a kertben, mint máskor, másrészt a csíki kertnek is hiányoztam már. Minden nap eszembe jut, hogy klímamenekült lettem, és leszünk még így sokan és sokszor a közeljövőben. A csíki 8-10 fokos hajnalok és a nappali 31-32 fokos nappali maximumok (árnyékban) össze sem hasonlíthatók a 42 fokkal. Más kérdés, hogy május közepéig és szeptember végétől már fagy, sehol nem lehet tökélese minden. 😅
Visszatérve, most éppen jó állapotban volt még minden Kalászon, pirosodni kezdtek a paradicsomok, betakarítottam 12 kg céklát, egyre több lett az örmény uborka. Nagyon sokat segít a mulcs, a mulcs alatti csepegtető öntözés (kútvízzel, amíg ki nem fogy, ha ez bekövetkezne, akkor vége a dalnak), a jó vízmegtartó képességű, komposztos ültetőközeg, a sűrű ültetés és az Amazonos (Bacillus Mojavensis) permetezés. Biokertész körökben évek óta sokat emlegetjük ezeket a módszereket, és most vizsgáznak igazán. A többi pedig a videóban alább. :)

Körbetekintés a kalászi kertben, még épp az augusztus eleji hőség e...

19/07/2026

Íme egy egyszerű mángold főzelék recept kölessel. Ez a növény a kert dísze lehet a guszta, színes szárával, viszont mivel mi annyira nem rajongunk a mángold ízéért, idén nem ültettem újra, csak a felmagzott tavalyi mángoldot hagytam meg az ágyást árnyékolni egy darabig.
A videó szintén a Felelős Gasztrohősöknek készült tavaly.

Készítsünk mángold főzeléket kölessel!

17/07/2026

Idén is rengeteg bazsalikomom termett, amelyet a paradicsomok mellé ültettem. Először júliusban szoktam visszavágni, majd augusztus végén. Ilyenkor pesztót készítek belőle, a sok olajat tartalmazó, befőttes üvegben eltett változat helyett fagyasztva, kevesebb olajjal. Ezt a tavalyi videót a Felelős Gasztrohős alapítványnak készítettem, ebben tökmagot használtam a pesztóhoz, idén kesuval készítettem.

A rengeteg házi bazsalikomból minden évben pesztót készítek. A nagy...