Várszegi Anita vállalkozói háttérmanager

Várszegi Anita vállalkozói háttérmanager Vállalkozói háttérmanager

Sokszor feljön beszélgetésekben, hogy alkalmazotti lét vagy vállalkozás, és ilyenkor általában nagyon gyors válaszok szü...
22/03/2026

Sokszor feljön beszélgetésekben, hogy alkalmazotti lét vagy vállalkozás, és ilyenkor általában nagyon gyors válaszok születnek. Biztonság vagy szabadság, kiszámíthatóság vagy kockázat.

A valóság ennél jóval árnyaltabb.

Az alkalmazotti létnek megvan az a stabilitása, amit nem lehet elvitatni. Van egy kiszámítható bevétel, egy keret, amiben működni lehet, és ez sok helyzetben nagyon fontos. Főleg akkor, amikor az ember nem csak magáért felel.

Ugyanakkor ennek ára is van. Az idő nem igazán rugalmas, a napok nagy része egy adott rendszerhez igazodik, és sokszor az ember azt veszi észre, hogy inkább alkalmazkodik, mint alakít. Ha közbejön valami a családban, azt bele kell illeszteni a napba, nem pedig köré szervezni.

És közben ott van az is, hogy a legtöbb időt olyan emberek között töltjük, akiket nem mi választottunk, miközben azokkal, akik igazán fontosak, sokkal kevesebb idő jut.

A vállalkozás ezzel szemben egészen más működés. Több szabadság van benne, több döntési lehetőség, és az az érzés, hogy az ember a saját ritmusában tud haladni. Nem kell mindenhez alkalmazkodni, lehet alakítani is.

Viszont ez a szabadság nem magától értetődő. Folyamatosan tenni kell érte. Jelen kell lenni, láthatónak kell maradni, és időt kell tenni abba, hogy a munka megtaláljon.

Talán ezért sem érdemes ezt a két utat egymás ellen tenni. Inkább arról szól, hogy kinek, mikor, melyik működik jobban.

A végére pedig egy teljesen más történet.

Egy ideje minden nap kovászos kenyeret sütök. Hosszú idő volt, mire tényleg olyan lett, amilyennek szerettem volna. Volt sok próbálkozás, ami nem sikerült, volt, ami nem úgy kelt meg, volt, ami nem lett az igazi. De valahogy nem volt kérdés, hogy folytatom.

A mai kenyérről készítettem egy fotót, beteszem kommentbe.

Sokszor veszem észre, hogy a hétköznapok mennek a maguk rendjében. Eltervezem és intézem a dolgokat, pörögnek a napok, k...
15/03/2026

Sokszor veszem észre, hogy a hétköznapok mennek a maguk rendjében. Eltervezem és intézem a dolgokat, pörögnek a napok, közben pedig észre sem veszem, hogy mennyire gyorsan telik az idő.

Aztán jön egy hét, ami kizökkent ebből.

Az egész családon végigment egy betegség. Torokfájás, orrfolyás, köhögés, szépen sorban mindenkinél. Napjaink ritmusa teljesen más lett.

És amikor egy kicsit lelassul minden, érdekes módon olyan dolgok történnek, amikre máskor talán észre sem vennénk.

Tegnap például összefutottam egy nagyon kedves ismerősömmel. Tíz éve nem láttuk egymást. Amikor megismerkedtünk ( 25 évvel ezelött😮 ), a gyerekeink még egészen kicsik voltak, és minden napunk a játszótéren telt. Természetes volt akkor, hogy ott találkozunk, beszélgetünk, nézzük, ahogy a gyerekek homokoznak, másznak, futkároznak.

Most pedig ott álltunk egymással szemben, és egyszer csak rájöttünk, hogy eltelt tíz év az utolsó találkozásunk óta.

Mind a ketten nagyon örültünk. Jó volt újra kapcsolódni, beszélgetni, és valahogy az is hamar kiderült, hogy ugyanazok az értékek fontosak most is, mint akkor.

Arról beszélgettünk, hogy a gyerekeink, akik miatt annak idején megismerkedtünk a játszótéren, Ők tartanak most pont ott, ahol mi tartottunk akkoriban. Ők kezdik bontogatni a szárnyaikat, keresik a saját útjukat.

Az ember ilyenkor kicsit megáll, és rádöbben, milyen gyorsan repül az idő.

Ezért is fontos néha lelassulni és megélni a pillanatot.

Az ember sokáig azt hiszi, hogy egy vállalkozás attól működik jól, ha mindenre ő figyel. Fejben tartja, mi hol tart, mel...
01/03/2026

Az ember sokáig azt hiszi, hogy egy vállalkozás attól működik jól, ha mindenre ő figyel. Fejben tartja, mi hol tart, melyik számlát kell még elküldeni, ki írt tegnap, kinek kell visszajelezni. Egy darabig ez tényleg működik, de közben szépen lassan érezzük, hogy a háttérben lévő dolgok kezdenek a kezünkből kicsúszni.

Egyre több apróság kerül bele a napjainkba és mire az ember észbe kap, már nem is az a nehéz, amit csinál, hanem az, hogy átlássa az egészet.
Ekkor szoktam én belépni egy vállalkozás életébe, hogy a háttérben rendbe mükődjenek a dolgok.
A határidők, az adminisztráció ne szétszórt darabok legyenek, hanem egyben látható rendszer. Néha ez konkrét operatív segítség, máskor inkább az elején tesszük rendbe a folyamatokat, hogy később könnyebb legyen működni.
Sokszor kiderül, hogy nem több munka kell, hanem tisztább működés.

És valahogy ez az élet más részein is így van.

A minap a nagyobbik lányom színházba készült, Kamilla pedig komolyan megkérdezte tőle:
„És mit néztek meg? A kis királyt?”

Persze a Kis hercegre gondolt, mert ő nemrég látta, és teljesen odáig volt érte. Ő amúgy is ilyen. Nagyon érzékeny, minden történetet, minden érzelmesebb részt egészen mélyen megél. Olyan dolgokat vesz észre egy történetben, amit mi felnőttek már nem.

Erről jutott eszembe, hogy sokszor mennyire egyszerű dolgokról szólnak a fontos felismerések. Egy gyereknek elég egy történet, egy mondat, egy jelenet.

Egy vállalkozásban pedig néha elég annyi, hogy valaki végre ránéz kívülről, és rendet tesz a háttérben.

És a végén kiderül, hogy minden sokkal érthetőbbé válik.

Amikor valami elindul, minden nagyon egyszerűnek tűnik. Az ember tudja, mit csinál, tudja, kikkel dolgozik, fejben tartj...
22/02/2026

Amikor valami elindul, minden nagyon egyszerűnek tűnik. Az ember tudja, mit csinál, tudja, kikkel dolgozik, fejben tartja a dolgokat. Nem kell még külön rendszer, nem kell külön ember semmire.
A legtöbb kisvállalkozás nem egyik napról a másikra válik bonyolulttá. Szépen, lassan történik. Először csak egy új ügyfél jön, aztán még egy feladat, még egy határidő, és egyszer csak ott tart az ember, hogy már nem is az a nehéz, amit csinál, hanem az, hogy mindenről tudjon.
Ez egy darabig működik is. Az ember megszokja, hogy mindenre figyelnie kell, mindent ő tart kézben. Csak közben szépen észrevétlenül egyre több minden kerül a vállára.

Én valahogy mindig azokat a részeket vettem észre a működésben, amik másoknak már csak háttérzaj. Hol csúszik meg egy folyamat, hol tűnik el egy információ, vagy mi az, ami feleslegesen bonyolult. Nem azért, mert rosszul csinálja, hanem mert egyszerre túl sok mindenre kell figyelnie.

Tulajdonképpen ezzel foglalkozom.

A működés mögötti részekkel.

Van, amikor ez nagyon gyakorlati dolgokat jelent: készletnyilvántartást, szállítmányok és fuvarok követését, határidők és státuszok rendben tartását, vagy egyszerűen azt, hogy valaki átlássa a napi működést. Olyan feladatok ezek, amik nélkül egy vállalkozás nem tud haladni, mégis ritkán ezek a kedvenc részei bárkinek.

Máskor inkább az elején kapcsolódom be egy folyamatba. Megnézzük, mi hogyan működik, mi az, ami feleslegesen bonyolult, és hogyan lehetne egyszerűbben csinálni. Nem nagy rendszerekben gondolkodom, hanem olyan megoldásokban, amiket tényleg használni is lehet a hétköznapokban. Letisztázni az admin alapokat, kicsit rendbe rakni a működést, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.

Sokszor már az is fél siker, ha valaki végre kimondhatja, de jó lenne, ha ez nem csak rajtam múlna.
Érdekes, hogy amikor az ember elkezd ezekről beszélni, mennyien mondják azt, hogy náluk is pont így van.

A végére pedig egy teljesen más történet, mert mostanában mindig eszembe jut, hogy mennyire fontosak ezek az apró hétköznapi pillanatok.

Kamilla iskolájában ezen a héten ernyőhét volt. Náluk ez minden évben van, és mindig valami téma köré szervezik. Idén a mozgás volt a középpontban, azzal a címmel, hogy „Mozgásra születtünk”. Az egyik nap a Műjégpályára mentek korcsolyázni, amit nagyon várt. Még kezdő, de meglepően ügyesen megy neki, ami talán nem is annyira véletlen. Az apukája tanítja, aki gyerekkorában évekig versenyszerűen műkorcsolyázott. Jó volt látni, mennyire élvezi.

És valahogy ez is eszembe jutott közben: sok minden az elején bizonytalan, kicsit csúszkálós, aztán egyszer csak elkezd összeállni.

Mostanában azon kapom magam, hogy mennyi mindent próbálok észben tartani, mintha ez így lenne rendjén. Mintha az lenne a...
15/02/2026

Mostanában azon kapom magam, hogy mennyi mindent próbálok észben tartani, mintha ez így lenne rendjén. Mintha az lenne az alapállapot, hogy minden rajtunk fut át, mindenről nekünk kell tudni, minden részlet nálunk landol. És ez nem csak otthon van így, hanem a vállalkozásokban is.

Sok kisvállalkozónál látom ugyanezt. Nem a nagy döntések fárasztják le őket igazán, hanem a folyamatos apróságok. A számlák, amiket még el kell küldeni, az emailek, amikre válaszolni kellene, a határidők, amikre folyamatosan figyelni kell. Külön-külön egyik sem tragikus, együtt viszont folyamatos zajt csinálnak a háttérben.

Látszólag kívülről minden rendben van. A vállalkozás megy, az ügyfelek jönnek, a feladatok haladnak. Csak belül nő az a csendes feszültség, hogy túl sok mindent kell egyedül kézben tartani.

Valahol itt kapcsolódik be az, amit én csinálok. Nem látványos dolgokat. Nem kampányokat, nem hangos sikertörténeteket. Inkább azt a részt, amit kevesen szeretnek, de minden nap jelen van. Rendet tenni a háttérben. Átláthatóvá tenni azt, ami addig csak fejben létezett. Figyelni arra, ami másnak már csak egy újabb teher a listán.

Nem azért, mert ne tudná megcsinálni. Hanem mert nem kell mindent egyedül.

Én ebben hiszek, hogy a működés lehet egyszerűbb, hogy nem kell minden számlának, minden emailnek, minden apró feladatnak ugyanarra az emberre nehezednie. Néha elég annyi, hogy van még egy szem, ami ránéz a dolgokra, és van még egy kéz, ami rendben tartja őket.

A hétvégén egyébként elővettem pár régi könyvet is. Azokat a pöttyös és csíkos sorozatokat, amiket még Anyukámtól örököltem. Szabó Magdától a Születésnap például még mindig ugyanazt az érzést hozza, mint régen, és Janikovszky Éva Aranyeső-je most is régi emlékeket ébreszt fel bennem. Valahogy jó érzés kézbe venni valamit, ami már akkor is rendben volt, amikor még fogalmam sem volt róla, mennyi mindent kell majd egyszer fejben tartani.

Ti szoktatok visszanyúlni régi könyvekhez, amihez emlék köt? Vagy inkább mindig újakat kerestek?

Egyre többször veszem észre magamon, hogy túl sok mindent próbálok fejben tartani egyszerre. Nem nagy dolgokat, inkább a...
08/02/2026

Egyre többször veszem észre magamon, hogy túl sok mindent próbálok fejben tartani egyszerre. Nem nagy dolgokat, inkább apróságokat, amik látszólag nem számítanak, mégis egész nap ott keringenek az ember fejében. Ki mikor jön, mire kell majd emlékezni, mit nem szabad elfelejteni, mi maradt félbe tegnapról.

Ilyenkor mindig ugyanoda lyukadok ki, hogy nem az a fárasztó, hogy nehéz, hanem hogy állandó. A folyamatos készenlét, amikor nincs igazi „kikapcs”, mert fejben mindig fut egy lista. Ezt nem lehet letenni este, és nem tűnik el reggelre sem. Ismerős Nektek is? Amikor a nyaralás, de még a karácsony sem a pihenésről szól?

Sokan ( én is ) hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha mindent mi csinálunk, akkor legalább kézben van. Közben meg pont ettől lesz egyre nehezebb. Mert nincs kinek továbbadni, nincs kivel megosztani, és előbb-utóbb minden egy ember vállán marad. Nem azért, mert más nem lenne képes rá, hanem mert megszoktuk, hogy „majd én megoldom”.

Ugyanez történik otthon is, nem csak a munkában. Fejben vezetett listák, halogatott dolgok, apró terhek, amik önmagukban nem nagyok, együtt viszont már nagyon fárasztóak.

Tegnap pont ezért sütöttem. Túrósbatyut, jó sokat, hogy legyen a jövő hétre reggelire, és ne kelljen minden nap azon is gondolkodni, hogy „na, most akkor mi legyen”. Néha egy tepsi sütemény több rendet csinál a fejben, mint bármilyen lista. Képet találtok a hozzászólásoknál :)

Ti szoktatok előre sütni-főzni, hogy egy kicsit kevesebb legyen a hétközbeni kapkodás?
Vagy inkább minden nap alakul, ahogy épp sikerül?

Nem minden időszak arról szól, hogy beszélni kell.Van, amikor inkább csendben csak figyelünk.Amikor nem osztunk meg semm...
01/02/2026

Nem minden időszak arról szól, hogy beszélni kell.
Van, amikor inkább csendben csak figyelünk.
Amikor nem osztunk meg semmit, csak túléljük a napokat.
Figyelünk. Újratervezünk.
A csend nem mindig üresség.
Sokszor inkább munka.
Belső rendrakás.
Gondolatok kipróbálása, elengedése, újragondolása.
És aztán egyszer csak hirtelen, megérik az emberben pár gondolat.
Nem nagy felismerések.
Inkább apró gondolatok, amik újra és újra visszajönnek.
Például az, hogy nem kell mindent egyedül csinálni vagy nem kell mindig erősnek lenni.
Mostanában ezek a gondolatok foglalkoztatnak.
Szerintem ezeket a dolgokat, sokan érzik, de ritkán mondják ki.

Nálatok az iskolában vagy az oviban volt már farsang?
Kinek minek öltözött a gyereke?
Nálunk Kamilla oroszlánszelídítő volt pontosabban, ahogy Ő mondta: oroszláncsábító 🦁😄

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy mi szeretnénk.Ezt a mondatot sokféleképpen lehet kimondani. Lehet fáradtan, beletör...
17/06/2025

Az élet nem mindig úgy alakul, ahogy mi szeretnénk.

Ezt a mondatot sokféleképpen lehet kimondani. Lehet fáradtan, beletörődve, dühösen. Lehet könnyekkel, de lehet úgy is, hogy közben már látod: talán nem baj, hogy máshogy alakult.

Én ezt most inkább csendben mondom ki. Elfogadva.

Mindenkinek volt egy elképzelése arról, hogy hogyan néz ki majd az élete. Milyen lesz a munkája, az időbeosztása, a hétfő reggelei. Aztán jött az élet és vele együtt a folyamatos újratervezés. Időszakok, amikor mindent félre kellett tenni. Hónapok, amikor magunkra se maradt energia.

Ugyanígy vagyok ezekkel én is és közben ott van bennem a kérdés:
„Akkor most feladtam? Vagy csak szünetet tartok?”

Aztán rájöttem, hogy az élet néha csak átírja a sorrendet.
Nem mindig úgy, ahogy kitaláltuk, de gyakran pont úgy, ahogy tanulnunk kellett.
Nem törli ki az álmainkat. Csak elodázza és közben megtanít valami másra: alázatra, türelemre, rugalmasságra, újrakezdésre.

Újra szeretném megtalálni a helyem a munkában is. Segíteni, kapcsolódni, értéket adni azoknak, akik túl sok mindent cipelnek egyedül.

Ha te is voltál olyan helyzetben, amikor másképp alakult minden, mint ahogy eltervezted és mégis továbbmentél, akkor valószínűleg érted, amit most mondok.

Ha van kedved, írd meg:
Mi az a dolog az életedben, ami nem úgy alakult, ahogy szeretted volna
…de ma már látod, hogy így is volt benne valami ajándék?

„Szünetet tartottam. Most visszajövök.”2024 szeptembere óta csend volt az oldalon. Az élet közben zajlott, nálam is – so...
28/05/2025

„Szünetet tartottam. Most visszajövök.”

2024 szeptembere óta csend volt az oldalon. Az élet közben zajlott, nálam is – sok gondolat, sok újratervezés.

De most újra itt vagyok. Hiszek abban, hogy amit csinálok, annak helye van.

Azoknak vagyok itt, akik mindent magukra vállaltak – talán túl sokat is.

Legyen szó coachokról, trénerekről, kisvállalkozókról – akik reggeltől estig dolgoznak, de a háttérmunka így is elborítja őket.

Ha te is ilyen vagy, és úgy érzed:
– minden perced be van táblázva,
– halogatod az adminisztrációt,
– vagy jó lenne, ha valaki végre rendszerezne körülötted,

akkor örülök, hogy újra itt vagyok.

Írd meg, mi az, amit te most halogatsz – hátha tudok benne segíteni.

Cím

Budaörs
2040

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Várszegi Anita vállalkozói háttérmanager új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória