10/08/2026
Negyedik trimeszter 🤍
Az elmúlt időszakban a kíséréseim során gyakran kerül elő a gyermekágy, a kisbabás, nagybabás lét.
Milyen nehéz, hogy erről senki nem beszél… Azt gondolom, hogy sok mindenről beszélünk, meg tudjuk, hogy igen, sírnak a babák… Na, de az kevésbé kerül előtérbe, mi van akkor, ha már evett, kakilt, nincs melege, nem fázik, ringatod, énekelsz, de valamiért sír?! 😔
Gondolj bele, hogy egy fullos hotelben vagy, ahol semmiről, az égadta világon, nem kell gondoskodnod. Megfelelő a hőmérséklet, megfelelő az étel, ital, kínálat, puhaság vesz körül, kellemes, lágy fények és ringatózás. Ebben élsz majdnem egy évet, majd egyszer csak valamilyen úton-módon vége szakad. Lehet, hogy egy gyönyörű, de lehet, egy nehezebb születéssel.
Miért ne sirathatná el ezeket egy baba? 🥺
Na, de amiről nem beszélünk, az, hogy egyszerűen van, amikor hiányzik a régi életünk. Amikor még nem voltunk anyák, amikor még átaludtuk az éjszakákat, amikor csak mi voltunk……..
Belemegyünk egy önbántalmazásba, aminek soha sincs vége.
Mert azt gondoljuk, hogy mindig, minden pillanatban szerelemben kell lennünk a gyermekünkkel, de attól még, hogy szeretem, néha kiboríthat, érezhetem úgy, hogy sok, hogy elég.
Ez a kettős érzelem megfér egymás mellett, akkor is, ha hosszú éveket vártál rá, akkor is, ha veszteséget éltél át előtte. 🤍
Azt a példát szoktam felhozni az anyáknak, hogy gondoljanak bele, mennyire szeretik a párjukat, majd megkérdezem: és van, amikor kicsit eleged van belőle? (Mert mondjuk nem hajtotta le a WC-ülőkét, vagy nem tekerte vissza a kupakot a fogkrémre, vagy otthagyta valahol a koszos zokniját… stb. 😅)
Ne érezd magad egyedül, mert anyák milliói vannak ilyen érzésekkel, és az a tudat, hogy ez teljesen normális, felszabadító! 🌿
Semmi sem fekete vagy fehér!
Ha szükséged lenne beszélgetésre, meghallgatásra, bátran írj! 🤍
Szeretettel,
Franci🌸
