19/08/2026
Az elképzelés egyszerű volt: kiülök a Balaton partjára, és festek egy gyönyörű, idilli balatoni látképet. 🎨🌊
Aztán kiültem a Balaton partjára.
A Nap közölte, hogy elevenen megsüt,
így hát árnyékba menekültem. (Ami igen hasznos, ha valakinek ilyen sértődős bőrtípus jutott🙄)
A Balatont nagyjából ötezer ember takarta.
A háttérben gyerekek demonstrálták, milyen hangerőre képes az emberi szervezet, ha nem kap azonnal fagyit, másik labda kell, vagy palacsinta, vagy csak simán hisztizik, mert megteheti...
Az idilli alkotói elmélyülés ezzel hivatalosan is véget ért.
De ha már egyszer rajzolni jöttem, rajzolni fogok, ha törik, ha szakad.
Körülnéztem, mit látok.
Egy fát.
Jó. Akkor fa lesz. 😂🌳✏️
Tanulság: a plein air festés során az ember nem azt festi, amit eltervezett, hanem amit a hőség, a tömeg és a rendelkezésre álló árnyék engedélyez.
A Balaton nem adta oda a romantikus panorámát.
De adott egy fát.
Hazahoztam. 😎