27/05/2026
💟Olvassátok el figyelemmel, ugyanis mind a kultúrát, a vallást és a szüléskísérői történetet tartalmazza ez a poszt. Meghívást kaptam vacsorára az egyik családtól, akiknek tavaly kísértem az otthonszülését, ugyanis ma az iszlámban Eid Al Adha van. Ez a nap a hűségnek és a tiszteletnek állít emléket. Ma adakozás, családlàtogatás ( ezèrt is érintett meg ennyire a meghívás) közös imàdkozás, és vannak helyek ahol juhot, kecskét vagy bàrányt vágnak, melynek egy harmadàt kötelezően a szegények között osztják el. A mai nap szól arról is, hogy a legszebb( vagy legújabb- legszebb) ruhájukat veszik fel az emberek, úgyhogy nekem is matatnom kell a szekrényben majd hogy miben megyek 🙂 Készültem a családnak egy csomaggal. Gyerkőcnek, édesanyának, és apának. De ebben a csomagban a fényeknek van a legnagyobb jelentősègük. Mindig írok egy listát, hogy a vàrandós nő, milyen környezetben szeretne szülni. Zene, illóolaj, színek, fények, kedvenc plüss, bàrmi, sorolja fel, én meg teszem a tőlem telhetőt. És a család szeme felcsillant amikor a fényekről beszéltünk. Jött a szülés időpontja. Elvittem a rózsaszín égősoromat, ami nálam minden nap ég, mert dekoràciós kellék( és hát szülési is). Nem tudom kifejezni szavakkal hogy mi történt amikor àtadtam a férjnek, hogy tegye oda ahova szeretnék, majd bekapcsolta. Ezt csak az tudja aki ott volt. Ez a fény helyet kapott azalatt az asztal fölött, ahol akkor a Korán pihent és ahol a legtöbb időt töltötték a házban. Ez örökre megmaradt bennem. Nem a sietésről szól az otthonszülés, ami az ilyen tárgyak elpakolását illeti sem. A mesterbábák dolgai után ( medence stb) ez volt a legutolsó dolog, ami visszakerült hozzám. Hetekkel a szülés után. Minden nap égett nàluk. Szinte biztosra tudom a szívemben: most is szeretni fogják azokat a fényeket, amiket már nem kell vissza adniuk, mert az övék. A posztot azért írtam, hogy az ember rá tudjon látni, néha a legapróbb dolgok jelentik a legnagyobb boldogsàgot. Ez esetben a fény. Ez lett az én ajándékom. Eid Mubarak :)
